Az a furcsa abban, hogy megint itthon vagyok, hogy egyáltalán nem furcsa. Minta sose lettem volna Erlagenben. Reggel még ott ébredtem fel, este pedig a saját ágyamban feküdtem le, de olyan természetes volt, mintha mindig ezt csináltam volna. Azt hiszem egyelőre sikerült megvalósítanom amit Márai ír az idézetben: ------>
Nem babusgattam otthonommá a koliszobát, mert egész egyszerűen nekem Erlangen nem az otthonom. Sikerül mindenhol otthonosan éreznem magam, de ez csak olyan, minthogy a mikuláscsoki is OLYAN, mint a csoki. De az nem az.
Megjegyzem a legjobb dolog, amit kint megtettem, hogy megvettem a karácsonyi ajándékokat, még novemberben, (igen, nem a jézuska hozza, bocs.) itt és most ugyanis ez emberiség elleni merénylet volna. Vásárlás híján azonban tényleg azt csinálhatom, ami a karácsonyban jó:például karácsonyi énekeket énekelhetek Patrikkal, mint tegnap este. Végre ez az idő is eljött, hogy merek előtte énekelni. Annyira, de annyira jó itthon lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése