Alkalmi kapcsolatok

Mennyire rárakódott erre a kifejezésre az "egyéjszakás kalanddal" való azonosítás! Pedig valójában egy ösztöndíjas év 99%-ban alkalmi kapcsolatokból áll, de nem a huncut értelemben. Ez alatt azt értem, hogy az itt kötött barátságok nagy része az átmenetiség romantikájával van átitatva. Érezzük, hogy hazamegyünk, aztán majd legfeljebb facebookon értesülünk róla, hogy a másik megházasodott, ha addig le nem töröljük egymást. Ezek az alkalmi kapcsolatok 10 hónapig tartanak, ami legalább elég idő arra, hogy megismerjük a másikat és minőségi időt töltsünk együtt. De mi van azzal az igazságtalan dögséggel, hogy némelyekből egy-két szemináriumnyi idő jut nekünk? 

Berlinben töltöttem négy napot a többi ösztöndíjassal. A harmadik napra észrevettük, milyen szuper emberekkel vagyunk körülvéve, majd másnap hazautaztunk. Az egyik magyar barátnőmmel a kezdő szemináriumon, Wittenbergben találkoztunk utoljára, kilenc hónappal ezelőtt! Kilenc! Az alatt már gyerekünk is születhetett volna! A szerencsésekkel legalább még egy hetet együtt töltöttünk Genfben, de valljuk be, hogy még ez a két alkalom sem halad meg összesen másfél hétnél többet. Van, akivel most találkoztam először, majd a búcsúzásnál azon siránkoztunk, hogy mennyire igazságtalan, hogy négy nap volt minden kapcsolat közöttünk. 

Az egy év alatt x+1-szer elképzeltem, milyen fantasztikus lesz majd újra hazatérni. De most, hogy a végidőket élem itt, kezdek tőle nagyon félni. Félek, hogy ha hazamegyek, nem fogom elhinni, hogy itt éltem. Olyan lesz majd visszatekintve, mint egy álom, és a benne szereplő emberek szépen elhalványulnak...