Napi zsonglőrködés

Néha úgy érzem, hogy az élet - kivételes képességeimért cserébe, hahh... - megvert engem, és a világot is azzal, hogy nálam nagyobb lúzert még nem hordott hátán a Föld.

Ma délután rászántam magam a polikarbonát formás bonbonkészítésre, így néhány hozzávalóért még el kellett ugranom a boltba. De ha már végigszambázok a háromemeletes Kauflandon, akkor már megveszem a következő napok ebédjére valóját is. Környezettudatos vagyok, mint állat, úgyhogy mindig viszek magammal szatyrot, de ma valahogy egy papírtáska került a kezembe, gondoltam úgysem vásárolok sok mindent. (Már rosszul kezdődik...) Hát mégis sikerült, ha nem is sok mindent, mindenesetre nehezeket, üveges tej, üveges joghurt, csakhogy vissza lehessen váltani. Mindig is tudtam, hogy a környezetvédelem egyszer a sírba fog vinni. 

Már a fizetésnél feltűnt, hogy a papírtáska nagyon nyögdécsel a súlyok alatt, de szent meggyőződésem volt, hogy ha felteszem a bicóm csomagtartójára, és fogom, semmi baj nem lehet. Ez valószínűleg így is lett volna, csakhogy nem értem el a biciklimig. Mert előtte kb. két lépéssel az egész szatyor egy hangos szakadással megadta magát, minden oldalról fityegtek ki belőle a zacskós saláták, és ez még csak a kezdet volt. Mert ahogy zsonglőrködtem, kiszabadult a tej is, és akkorát placcsant, hogy szinte élveztem. Megpróbáltam németül káromkodni, hátha valaki nem figyelt fel a kis mutatványomra, de szükségtelen volt, mert aztán a joghurt is széttört, és fehér trutyival szépen bevonta a bakancsomat, úgyhogy aki addig nem figyelt, hát most megtette. Midőn a tejben tapicskoltam, és ropogtattam az üvegszilánkokat a joghurtos bakancsommal, jött a megmentőm. Egy hős lovag parkolt le a bringájával mellettem, és én kétségbeesett pillarebegtetéssel megkértem, hogy bitte, hozzon nekem két zacskót. Mire ő - egyem a szívét -, teljesen értetlenül rámnéz, mintha nem látná, hogy a térdkalácsomon épp egy fagyasztott spenótot egyensúlyozok, és azt mondja:

"Sajnos nem tudok. Még csak most megyek be vásárolni." 

Nem mondod, apukám?! Én meg onnan jövök! Most várjam meg, hogy végzel, aztán majd méltóztatsz hozni két zacskót?! Hadd köszönjük meg, tapsot neki! Már épp azon voltam, hogy az egész kócerájt otthagyom egy kicsit érlelődni a tejben, és bemegyek azokért a zacskókért, mikor két lány odajött, és megkérdezték mire van szükségem. LÁNYOK. Mert a FIÚK simán elmentek mellettem. Tehermentesíttek, és bepakolták a cuccaimat a zacskóba. Kicsit égett a fejem, hogy a járdát otthagyom ilyen méltatlanul, mintha valaki összehányta volna, de hát mégsem nyalhattam fel a joghurtomat. Legalább a bakancsomat letakarítottam, és felgyulladt arccal hazatekertem.

Update: Fél órával később Patrik megjegyzése a témához: "Nekem az az egyetlen bajom, hogy a sok kivételes tehetségemet nincs semmi, ami ellensúlyozná." :D