Hercegek, figyelem!

Életem eddigi legklasszabb színdarabján voltam az imént, egy 10X10-es kisszobában, ahol amatőr színészek adtak elő, ingyen. Mégis... irtó szórakoztató és elgondolkodtató darabot láttam, a címe: "Kétszer volt..."

A történet a megszokottak szerint alakul: adott Hófehérke, meg a gonosz, és a szokásosnál is jobban rikácsolós, nárcisztikus Mostoha, aki a döntésképtelen Vadásszal akarja kinyíratni hófehérkét. Persze a szívét is kéri, mert ennyire telhetetlenül kegyetlen. A Vadász nem nyírja ki, - mért is tenné - Hófehérke meg a Héttörpe házában keres vígaszt. Itt tényleg egybeírandóan Héttörpe, mert egy színész játszotta mind a hetet, így borzasztóan vicces, skizofrén állapot uralkodott el. Így éldegélnek, míg a szomszédos városban Rapunzel a mama szoknyája mellett ül a toronyban. Közben állandóan azért rinyál, hadd mehessen ki egy kicsit a szabad levegőre, de az anyukája nem akarja kiengedni, mert a "világ gonosz és sötét, bezzeg én megmentelek tőle, csak neked építettem fel a tornyot, hogy megvédjelek, kérlek ne hagyj el!" - megjegyzem, némely ma élő édasanyákra hajazva.

És akkor jön a Herceg.

Felmegy Rapunzelhez, bemutatkozik, ("Én vagyok a herceg. A meséből") és rögtön elcsavarja a naiv, toronyban sínylődő lányka fejét. Megígéri, hogy szíve csak az övé lesz, feleségül veszi,  és boldogan élnek, míg meg nem halnak... Nyálgép zene ("Küss mich, halt mich, lieb mich.."), majd hazamegy.

Ámde! Útközben meglátja, hogy az erdőben egy gyönyörű királylány halottan fekszik a fűben (tudniillik Hófehérke), és egyből ráindul. (Pfuj!) Felélelszti, de nem ám csókkal, hanem szabályos Heimlich-féle műfogással. Megígéri, hogy szíve csak az övé (is) lesz, feleségül veszi (őt is),  és boldogan élnek míg meg nem halnak... (khm... na igen.) Nyálgép zene. ("Küss mich, halt mich, lieb mich..")

A végén persze leleplezi egymást a két bige, csoda hogy nem tépik meg egymást, és választásra kényszerítik a csapodár herceget. Aki nagyon reálisan oldja meg: először az egyiket veszi el, aztán a másikat, és két külön várban telepszik le velük... Természetesen mindkét nő azt hiszi, hogy ők az egyedüliek. Itt a vége, fuss el véle...

Vagy mégsem. A legdurvább számomra az volt, hogy először Rapunzel, majd Hófehérke kérdezi meg a Hercegtől, hogy ki ő, mit csinál, meséljen magáról... Egy rendes randin ez elvárható, még akkor is, ha nem a Mekiben, hanem egy toronyban történik. Azt gondolnánk, hogy a herceg felsorolja élete megszámlálhatatlan hőstettét, ehelyett azonban halálra untatja a csajokat.

"A szüleim a királyi pár, nagyon szeretnek, megtanítottak lovagolni, vadászni és táncolni. Most meg itt vagyok."

"Ennyi?" - kérdezik csalódottan a hercegkisasszonyok. Cöh, na igen. A mesékben minden főszereplő királylány csupa izgalom... Meg akarják őket ölni, elalszanak 100 évre, éjfélig varázsruhájuk van, de a herceg?! Az csak herceg! Mindegyik ugyanolyan! És semmit nem tudunk róluk, azon kívül, hogy lovagolnak, vadásznak és néha megmentenek egy-egy nőt. Vajon már Grimm idején is ilyen unalmas volt Mr. "Bárgyú Mosoly"?

XXI. századi Hercegek figyelem: butuska hercegkisasszonyok mindenhol hevernek a fűben... De az igazi szépségek a szörnyetegekre buknak ;)