Vajon mit jelent a kegyelem köznapi értelemben? Mármint teológiailag elég sok jelentésárnyalata van, legtöbbet meg sem tudjuk fogalmazni, mégis nyúlósra rágtuk az összes prédikációban, hogy az emberek már fel sem figyelnek rá, úgy siklik át a fülükön, mint az aznapi bevásárlólista. Szeretném, ha a kegyelem szó tapasztalattá válna. Nekem ma azzá vált. Egy muffinban.
A kegyelem ma számomra az aranyszabály meg nem valósulása ellenére is létrejövő kedvességet jelentette. Hú, ez bonyolult. Szóval az aranyszabály így szól:
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." /Mt 7,12/
De mi történik akkor, ha szerencsétlen nyomorult mivoltodból kifolyólag nem viselkedsz úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek? Hát persze, hogy őket kezded el hibáztatni! Velem senki nem kedves, engem mindenki csak kihasznál, irántam senki nem érdeklődik, ő egy hülye, vele nem beszélek, őt szeretem, de azért annyira nem, hogy meghallgassam a végeláthatatlan mondandóját.
Elvárod, hogy veled mindenki kedves legyen, de az, hogy te tartózkodó, előítéletes és pletykás vagy velük szemben, már csak az apró betűs részben szerepel, azt meg ugye senki nem olvassa el.
Van egy lány a koleszban, akitől a víz kivert. Most nehezen tudok róla negatívan megnyilatkozni, de elmondom hogyan láttam máig: egy tank és egy boszorkány keverékének. (Hmm, ezt most elképzeltem.) Csapkod, a folyosó egyik végéből ordít a másik végébe, idegesítően affektál és úgy éreztem, hogy elektromos kisülések vannak köztünk az unszimpátiától. A jelenlétében megszólalni sem mertem. (Jaj, már én unom ezt az állandó sémát. Ennyit a változatos, kreatív írásról!) Mindenesetre tegnap a konyhában muffint sütött, engem pedig lenyűgözött a sok rózsaszín cupcake-könyv, ami az asztalon hevert. Ettől elfelejtettem, hogy bátortalan vagyok és szóba elegyedtem vele a sütés rejtelmeiről. Abszolút jolly joker téma. De miután a csevegés kifulladt, leléptem, ma új nap kelt fel és a Föld még mindig forog. Este kopogó szemmel nyitom ki a hűtőt, és akkor ott volt ő, a hűtőfakkomban. Egy tökéletes, Hello Kitty-s kapszliban díszelgő, rózsaszín gyöngyökkel megszórt cupcake. Ott várt. Ő, a testet öltött kegyelem. Mert míg én ellenséges voltam, ez a lány kedvelt, míg én nem adtam neki abból, amire magam is vágynék, ő megtette helyettem is. Életemben ilyen finom sütit nem ettem. Meghatódottság és szégyen íze volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése