Németországban eddig kétféle dolgon lepődtem meg: hogy valami milyen drága és hogy valami milyen olcsó. Eddig még egyik fél sem került ki győztesen a duális párharcból, de remélem az olcsóság fog győzni. (Erre kicsi az esély.)
Szombaton Nürnbergben vásárolgattunk, minek eredményeképp vettem egy blézert 7 Euróért (2100 Ft), egy nadrágot 10 euróért (3000 Ft), és egy felsőt 5 euróért (1500 Ft). Szerintem otthon még életemben nem vettem semmit ilyen olcsón, és kb. ugyanez történt a múltkori kabát, az azelőtti nadrág és pulcsi vásárlásomkor is. Hát igen, szoktam "nézelődni", nem tehetek róla, olyan szomorúan kérik, hogy vigyem el őket.
Viszont az ember lemegy hídba, ha ráeszmél, hogy a német tankönyvem ugyanannyiba került, mint a biciklim, vagy hogy a kávé a normális kávézókban 3 eurónál kezdődik (900 Ft, fel lehet ezt fogni???). Néha lemondóan betérek egy pékségbe, ahol 2 euró a kávé (ez még mindig 600 ft!), de sajnos ez fényévekre van az igazitól. Ugyanez igaz a gyorséttermekre is, amik bár egészségtelenek, de legalább jó drágák, az ember jobban teszi, ha otthon főz. Vagy elmegy a török dönereshez és eltekint a pitában röcögő mócsingoktól. Én van, hogy eltekintek: Hús? Hús!
Ugyanakkor hadd említsem meg a pro-kontra lista egyik nyertesét, az e-bayt. Szuper, én mondom. 8 euróért vettem a Hebraicámat. 2400 ft-ért. A teológusok szerintem nem kérnek kommentárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése