Az ösztöndíj itthon kezdődik

Teljesen "véletlenszerű", hogy én most épp Németországba, sőt Erlangenbe készülök. Azért csak "véletlenszerű" és nem véletlenszerű, mert Isten nagyon is direkt akarta így, én tudom. De azért jól megszivatott ezzel, és ezért én is magamat. Épp itt az idő, hogy az átélt negatívumokat jóra fordítsa.

Kezdjük nagyon az elején. Én mindig is angol nyelvterületre vágytam, azon egyszerű oknál fogva, hogy angolul tudok, németül meg nem. De mindenféle bonyolult magánéleti szálak miatt mégis Németországba pályáztam meg egy ösztöndíjat. A Magánéleti Szálam azonban elszakadt, csakhogy a jelentkezés után, amit már nem lehetett visszacsinálni. Fiúk mennek, ösztöndíjak jönnek. Annyit még lehetett a pályázaton finomítani, hogy nem Göttingenbe megyek, hanem Erlangenbe, mert ott legalább tanulhatok kedvemre való tárgyakat, egyházi publicisztikát például. Már épp kezdtem volna megbarátkozni a német gondolatokkal, mikor bekúszott a képbe egy új Magánéleti Szál, és őt bizony itt kell hagyni egy évre. Szóval gördülékeny már a jelentkezés sem volt, de "szerencsére" az izgalmak már csak fokozódtak. Nyáron felejthetetlen kalandokban volt részem: huszonötezerért hitelesíttettem az érettségimet, közjegyzőnél pecsételtettem a diplomámat és fagytam le újból és újból a monitor előtt a sokadik német levelet olvasva. (Mit olvasva?! Egyenesen ittam a szavaikat... )

De ekkor még nem durvultak igazán. Kiderült, hogy a beiratkozáshoz le kell tennem egy nyelvvizsgát (A már meglévőn felül. Kérdem én, minek nemzetközi nyelvvizsga, ha úgysem fogadják el?!), ami csak és kizárólag október elsején van. Csakhogy akkor én már egy másik eligazításon veszek részt Wittenbergben. A manusz, akinek a problémámat tört németséggel felvázoltam, csupa báj és kellem volt, közölte, hogy nincs más időpont, vagy menjek Münchenbe vizsgázni, vagy nem iratkozhatok be. És most jön az intellektuális orgazmus: a nyelvvizsgára felkészítő kurzust csakis előtte egy héttel, szeptember 13-án, 10 órakor, készpénzben lehet befizetni. Semmikor máskor, sem átutalni, csakis akkor. És ha nem utazol oda külföldiként (Ja, ich bin Ungarin), akkor nem mehetsz a kurzusra. Ha tíz perc alatt befizetted, utána még dekkolhatsz ott egy hétig, várva, hogy elkezdődjön az életed...

Már most egy évre elegendő feladatot küzdöttem le, és még el sem indultam! Bár nem becsülöm le az utolsó pillanatokban érkező meglepetéseket, de jelenleg célegyenesben érzem magam, és úgy tűnik szeptember 26-án nekivágok...